Kedvelj és ajánlj minket a facebookon is

Breaking News

“A karma nem büntet, hanem nevel…”

A pszi kutatás ismeretei azt sejtetik, hogy sorsunkat lelki elvárásaink programozzák.
A karma fogalmához jobbára misztikus-vallásos érzések kapcsolódnak bennünk, sokan pedig az elrendeltetéssel, vagy a végzetszerűséggel azonosítják. Merőben új megközelítésekkel találkozhatunk azonban a tudatkutatás perifériáin, a pszi kutatás ismeretei ugyanis azt sejtetik, hogy sorsunkat lelki elvárásaink programozzák, automatikusan befolyásolva környezetünk minket érintő eseményeit. Valódi indítékaink megismerésével így sorsunkat is irányba állíthatjuk, „újratervezhetjük”…

A karma nem büntet, hanem nevel

A karmáról keveseknek jutna eszébe a mikropszichokinézis, vagy a pszi közvetítésű eszközös válaszadás fogalma, csakúgy, mint a sorsszerűség rejtélyéről például a tudatosság multidimenzionális kollektív struktúrája. Bármilyen furcsa pedig, a tudatkutatás mai ismeretei elképzelhetővé teszik ezeknek a metafizikai fogalmaknak a tudományos igényű megközelítéseit is. Mielőtt azonban megvizsgálnánk ezeket a lehetőségeket, nézzük meg mit is jelent pontosabban a karma és a sorsszerűség működése a vallásfilozófiákban és mit a mai ezoterikus szubkultúra általános felfogásában.

A karmába vetett hit alapvetően a keleti vallások szemléletében gyökerezik, ami lényeges szempontok szerint tér el a nyugati civilizációkat nagy részben jellemző úgynevezett ábrahámi vallásokétól. A keleti látásmód ugyanis a lélek fejlődésének lehetőségét nemcsak egy élet keretein belül látja, hanem újjászületések sorozatán keresztül, ami az úgynevezett ciklikus vallások lényege. A reinkarnációs folyamatban újra és újra megtestesülő lélek, a korábbi életei cselekedetei alapján „érdemli” ki a sorsát, vagyis régebbi tettei a jelen életére visszahatnak.

Ezt leegyszerűsített formában sokan úgy értelmezik, hogy az elmúlt életek bűneiért az elkövetőnek vezekelnie kell, a jó cselekedetekért pedig jutalomban részesül. Ez a látásmód nemcsak reduktív, de a bűn és büntetés megjelenítésével épp a lényeget fedi el, vagyis azt, hogy a karmikus történések egy olyan magasabb gondviselésnek a szeretetteli pedagógiai megnyilvánulásai, ami nem büntet, hanem a minél kevesebb szükséges szenvedés által való felébredést, megvilágosodást segíti. De mit is jelent ebben az esetben a gondviselés, a jó és a rossz fogalma és maga a lelki felébredés?

Buddhista megközelítésben a tiszta tudat önmagára ébredését, ami a vágyaktól való megszabadulás által a szenvedésektől való megszabadulást is jelenti, végső állapotként pedig a nirvánában való feloldódást, a létforgatagból való kilépést is. A gondviselés itt nem egy külső Isten formájában jelenik meg, hanem a tiszta, szeretetteli „kozmikus” tudatosság minden és mindenki felé való megnyilvánulásaként, a felébredés pedig nem más, mint a tévedések és fel nem ismerések szenvedésteli álmaiból való kiemelkedés. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de ez az állapot potenciálisan mindenkiben létezik, az átélését gátló lelki tényezők pedig egyszerű módon ugyanúgy feltérképezhetők, mint ahogy sorsunk eseményeinek valódi okai is. Vajon miért nem éljük meg akkor ezt közvetlenebbül, vajon hogyan működnek lelkünk és sorsunk titkos rugói, és vajon mit mondhat minderről a tudományos tudat- és pszi kutatás?

A karma pszichofizikája?

Hogy lelkünk állapotának és sorsunk történéseinek összefüggéseit megismerjük, tekintsük át röviden, hogy mire jutott ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan a mai parakutatás. A jó száz éve folytatott tudományos igényű vizsgálatok eredményeként kijelenthetjük, hogy tudati működéseink szerves részét képezik az olyan észlelések, amelyeket nem az ismert érzékszerveink közvetítenek – ilyen a gondolatátvitel, vagy például az előérzet –, másrészről lelki elvárásaink folyamatosan befolyásolják környezetünk eseményeinek a véletlen folyamatait.

Ezek a képességek tudatosan nemcsak nehezen irányíthatók, de jobbára észrevétlenül, vagy véletlennek tűnő módon fejtik ki hatásukat, elsősorban az aktuális emócióinkat és tudattalan pszichés tartalmainkat tükrözve. Sajnos azonban épp ez a két lelki régió az, amelyre egyébként is a legritkább esetben van reális rálátásunk, így életünk történéseinek igazi „üzeneteit” sem igen ismerjük fel. De mit is jelenthet a pszi képességek szerepe sorsunk alakulásában és mi köze lehet mindennek a karmához? Minderről Paulinyi Tamás írásának következő részében olvashatunk, ami az elengedések és az elfogadások jelentőségét is hangsúlyozza a karma alakításában.

Paulinyi Tamás író, pszi-kutató

Nincsenek megjegyzések