Rajzfilmekben vagy szórakoztató filmekben gyakran látjuk, hogy a főhőst valamiféle trauma, fejsérülés, áramütés éri, s ettől olyan képességeknek kerül birtokába, amiknek korábban nyoma sem volt. A legjobb történeteket azonban továbbra is az élet írja.
A  szerzett savant szindrómának nevezett „betegség” azt jelenti, hogy az illető egy, a fejét érő súlyos ütés vagy más behatás következményeként új képességekre tesz szert mindenféle tanulás vagy gyakorlás nélkül. A világon eddig 30-40 ilyen embert ismerni, egy részük ma is él és alkot. Az orvosok sem értik pontosan, hogyan történik az átalakulás, de fontos, hogy a zsenivé váláshoz arra van szükség, hogy a bal agyfélteke sérüljön meg. Mivel a szervezet elkezd kompenzálni, a jobb agyfélteke területei aktiválódnak, ezekhez kapcsolódnak a kreatív, művészeti vagy matematikai képességek. Egy kísérlet során tesztalanyok bal agyféltekéjét elektromágneses hullámokkal átmenetileg kikapcsolták, mire a túlkompenzáló jobb agyfélteke miatt meglepően jobban teljesítettek, például gyorsabban számoltak, mint korábban valaha. Már csak az a nagy kérdés, hogy ezeket a különleges képességeket tényleg csak sérülés útján lehet-e a felszínre hozni, vagy van rá sokkal veszélytelenebb, egyszerűbb módszer.

Az élő Esőember

A Dustin Hoffman és Tom Cruise páros lenyűgöző filmjét az élet ihlette, sőt, személy szerint az 1951 és 2009 közt élő Kim Peek. Ő nem autista volt, ahogy a filmben láthattuk, hanem savant szindrómában „szenvedett”.  Olyan elképesztően kiemelkedő enciklopédikus memóriája volt, ami a világon csak néhány emberre jellemző. Ránézett egy oldalnyi szövegre, és pár másodperc alatt az egészet megjegyezte – miközben felöltözni például nem tudott egyedül. Hasonló módszerrel az általa olvasott könyveket szó szerint fel tudta mondani, de telefonszámokat, utcaneveket is úgy idézett fejből, mint egy élő számítógép. Még a NASA is megvizsgálta a férfit, aki az Esőember film sikere után sok helyen tartott előadást.

Így lett a villám sújtotta sebészből zongoraművész

1994-ben dr. Tony Cicoria ortopéd sebész egy parkban álló telefonfülkéből beszélt, amikor a fülkébe belecsapott egy villám, és a kagylón keresztül a fején is átment az áram. A telefonra várakozók lélegeztetni kezdték a férfit, mentőt hívtak hozzá, és Tony néhány hét után felépült a balesetből. Minden normálisnak tűnt – kivéve, hogy emésztő vágyat érzett arra, hogy klasszikus zongoramuzsikát hallgasson. Miközben soha életében nem tanult egyetlen hangszeren sem, önmaga megtanult zongorázni, és elkezdte a fejében hallott dallamokat lekottázni. Miután rájött, hogy ezeket tényleg ő kreálja, elkezdte lejegyezni őket, több ezret. 2008-ban cédét is kiadott belőlük, legismertebb műve a The Lightning Sonata. Hasonlóan a zongorához kapcsolódik Derek Amato története, aki 40 évesen erősen beütötte a fejét az úszómedence falába, s utána virtuóz zongoraművésszé vált.

Két fontos jelenkori művész, akik balesetüknek köszönhetik tehetségüket

Jason Padgett egyszerű bútorkereskedő volt, ám egy kocsmai támadásban súlyosan megsérült a feje. Egész világa megváltozott, azóta fraktálokban, nagyon bonyolult geometriai alakzatokban látja a világot, s ezeket képes le is rajzolni. Amikor egy fizikus meglátta ezeket, azt javasolta Padgettnek, hogy kezdjen el matematikát tanulni. Az ötlet bejött, a férfi mára nem csak művészként, matematikusként is dolgozik. Hasonlóan zseniális műveket alkot Leigh Erceg, aki lezuhant egy szakadékba, és súlyos agyi, illetve gerincsérülésekkel vitték kórházba. Azóta látja a zenei hangokat, hallja a színeket, és teljesen egyedi műveket hoz létre, pedig korábban farmon dolgozott, a sportokért és az állatokért rajongott. Mára imádja a festészetet, a költészetet és a matematikát, ám nem érzi az érzelmeket, és minden emléke törlődött a baleset előtti időkről.