A gerincsérv és az azt megelőző porckorong-kiboltosulás nem egyik napról a másikra jön létre, ennek megfelelően a tünetek is egészen szelídek a későbbiekhez képest. Ám ha nem vesszük komolyan a zsibbadást, érzészavart, nem is tudjuk időben, műtét nélkül meggyógyítani…
Amióta egyre többet ülünk – akár napi 8–12 órán át –, görnyedünk, és sokkal kevesebbet mozgunk, a különböző gerincpanaszok is egyre gyakoribbak. Nem ritka, hogy az első tünetek már fiatalkorban jelentkeznek: a sérvhez sem kell feltétlenül negyvenévesnél idősebbnek lenni. A legtöbb beteg már csak akkor fordul orvoshoz, amikor fájdalmai erősek, megnehezítik a mindennapjait, és nem figyelnek a kezdeti jelekre. Pedig ha időben „elkapjuk” a kiboltosulást, akkor szinte biztosan el tudjuk kerülni az operációt és a hetekig tartó lábadozást is.

Fájdalom és bizsergés

Persze a tünetek szinte mindenkinél másképp jelentkeznek. Van, aki semmiféle fájdalmat nem érez, csak elkezd zsibbadni az egyik lába vagy keze. Mások érzészavarokról számolnak be, megint mások pedig csak fájdalmat tapasztalnak hosszabb ülés vagy gerincterhelő foglalatosság után. Ám ezek a panaszok gyakran pihentetés vagy fájdalomcsillapító tabletta bevétele után elmúlnak, és nem jönnek vissza egy darabig. De ez nem jelenti azt, hogy nincs is semmi bajunk! Természetesen bizonyos mértékű gerinc- vagy ízületi fájdalom normális reakció a szervezettől a túlterhelésre, de ha a panaszok vissza-visszatérnek, már érdemes kivizsgáltatni magunkat. S persze megelőzni a bajt mindig sokkal könnyebb, mint kezelni.

Mi a baja a porckorongunknak?

Ezek a gerinccsigolyák közt elhelyezkedő párnácskák biztosítják a gerincoszlop rugalmasságát, a fájdalommentes életet. Ahogy egyre több nyomás nehezedik rájuk, mert terheljük a gerincünket, úgy lesznek egyre laposabbak, és kiboltosulnak a gerincvelő felé. Ha már el is érik azt, és nyomni kezdenek egy ideget, akkor jelentkezik a zsibbadás, a végtagokba nyilalló fájdalom vagy az érzéskimaradás. A sérv akkor következik be, amikor a porckorongburok kiszakad, és már erős nyomást gyakorol, akár a vizelet- vagy székletürítésre is hatással lehet. A diagnózishoz nem elég a röntgenvizsgálat, CT- vagy MRI-felvétel is szükséges.  

Mit tehetünk?

Elsőként helytelen szokásainkon kell változtatnunk. Ha már igazolták a sérvünket vagy az azt megelőző állapotot, orvosunk is szakszerű tanácsokkal lát el. Érdemes felkeresni egy gyógytornászt, manuálterapeutát is, aki leleteink birtokában személyre szabott segítséget nyújt. A titok ugyanis az apró részletekben rejlik. Például abban, hogy nem hordunk magas sarkú vagy teljesen lapos talpú cipőt, hanem ügyelünk a 2–4 centis sarokmagasságra. Nem cipekedünk, nem emelünk nehezet és nem ülünk görnyedten. Ha a munkánk miatt muszáj székben lennünk, akkor különböző gerincvédő párnák, gimnasztikai labdák vagy térdelőszékek használatával tehetjük könnyebbé az ülést. Minden órában egyszer álljunk fel, és nyújtóztassuk ki a tagjainkat, ha el tudunk vonulni valahova, néhány gerincerősítő gyakorlatot is végezhetünk. Hazaérve mindennap nyújtsunk és tornázzunk, ágyunk pedig legyen megfelelően kemény. Felejtsük el a puha kanapékon történő görnyedő, félig fekvő testhelyzetet: szerezzük be olyan dönthető háttámlájú fotelt, amiben kényelmesen hátra tudunk dőlni úgy, hogy a gerincünk egyenes marad.

Ha szerencsénk van…

Az időben felfedezett sérvmegelőző állapot visszafordítható, ha megfelelő tornagyakorlatokat végzünk. A gyógytornász ezért rendkívül fontos, hiszen ő látja, milyen izmainkat kell megerősítenünk annak érdekében, hogy jobban tartsanak, és kevésbé terhelje meg a mindennapi életünk a gerincünket. Persze a gyulladással, erős fájdalmakkal járó állapotban mindenképpen a pihenés javasolt, de utána szép lassan érdemes megerősíteni a gerinc melletti izmokat, a hasizmokat, farizmokat, hogy az erős fájdalom ne térjen vissza, illetve megtanulni az olyan segítő gyakorlatokat, mint a „kobra”, ami segít a porckorongoknak visszarendeződni a helyére. Ha jelentős túlsúlyt cipelünk magunkon, érdemes leadni, ebben is sokat segít a torna, és persze a helyes étrend.