A major depresszió, vagy közismert nevén depresszió természetesen nem azonos azzal a hangulati nyomottsággal, amelyről az első kávé után panaszkodunk a borongós és hideg reggeleken a munkahelyünkön.

Öröm nélkül hosszú távon

Mégis, manapság elárasztotta a köznyelvet a panaszkodás: "olyan depressziós vagyok"! Talán ezért van az, hogy - mint a fiú, aki farkast kiáltott mintájára - ha igazán baj van, nem ismerjük fel a tüneteket. A betegség elsősorban az érzelmi életet érinti. A hangulati nyomottság általában alig változik; viszonylag független a környezettől, ugyanakkor jellegzetes napi ingadozást mutathat. A betegek elutasítottságot és intenzív szomorúságot élnek át, feszültek és idegesebbek, mint mások. Egyes esetekben a szorongás látható jelei, és a gyakori, sok mozdulatban megnyilvánuló nyugtalanság sokkal feltűnőbb lehet, mint maga a depresszív hangulat. A hangulatzavart egyes esetekben olyan jelek, tünetek vagy cselekvéssorok fedhetik el, mint az érzelmi túlérzékenység; fokozott alkoholfogyasztás; szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedés; korábbi valótlan vagy valós félelmek felerősödése; illetve kényszerképzetek megjelenése, és képzelt betegségek megélése. Feltűnő, hogy nem lelnek örömet azokban a tevékenységekben, amelyeket eddig élvezettel űztek: abbahagyják a hobbit, súlyos esetekben a munkát is.

Fásultság és reménytelenség

A motivációs életet érinti, hogy a betegek szinte "megbénulnak": elveszítik kezdeményezőkészségüket és érdeklődésüket a világ dolgai iránt. Ez természetesen a viselkedés szintjén is megnyilvánul: nehezen mozdulnak ki a lakásból, az ágyból, produktivitásuk drámaian csökken. A depressziós betegek úgy érzik magukat, mintha "leszívták volna az energiáikat": lassabban mozognak, és folyamatosan fáradtnak érzik magukat. A motiváció csökkenése a szexuális késztetést is érinti, a betegek a legtöbb esetben a libidó csökkenéséről számolnak be.

Énképük irreálisan negatív. A hibát mindig magukban keresik, és képesek napokig-hetekig rágódni rajtuk. Rossz véleménnyel vannak magukról, csúnyának, haszontalannak tartják magukat, és képtelenek arra, hogy meglássák magukban a szépet és a jót. Jövőképük negatív, vagy nincs. Mindent halogatnak, de ez nem feltétlenül a csökkent motivációs szintben keresendő, hanem abban, hogy meggyőződésük szerint csak rossz történhet velük. Mivel a negatív jövőkép a reménytelenség érzését kelti a depressziós betegekben, nagyon gyakori az ebből eredő öngyilkosság.

A depressziót gyakran testi tünetek kísérik, illetve fedik el. A fejfájás, az emésztési zavarok, a szédülés, a mellkasi szorítás és a fájdalmas testi tünet jelentkezhet a hangulatzavar mellett. Az étvágyban és alvási szokásokban változás állhat be, amelyek a skála mindkét oldalára eltolódhatnak. Előfordul, hogy a fáradtságot a betegek az alvási zavarok számlájára írják.

Érdemes felskiccelni a depresszió legfontosabb tüneteit:
➤ az örömtelenség érzése ("semminek sem tudok örülni, nincsenek érzelmeim")
➤ döntésképtelenség, rágódás lényegtelen dolgokon
➤ dekoncentráltság és figyelemzavarok
➤ csökkent érdeklődés a világ dolgai iránt
➤ gátoltság, nehézkesség, meglassultság, "lustaság"
➤ bűntudat, indokolatlan lelkiismeret-furdalás
➤ szégyenérzés, gátlásosság, frusztráció érzése ("csak terhére vagyok másoknak")
➤ fáradtság érzése, fáradékonyság, passzivitás, csökkent energia
➤ alvászavar, a szexuális működés zavarai
➤ étvágyváltozás, általában étvágytalanság, fogyás, ritkán túlevés, az édesség fokozott kívánása
➤ halálvágy, öngyilkossági gondolatok, késztetések

Tünetek, amelyek mögött gyakran depresszió húzódik meg:
➤ Fáradtság/fáradékonyság, gyengeség. A depressziós betegek 80 százaléka panaszkodik fáradtságra
Alvászavarok
➤ Szorongás. A depressziós betegek több mint 50 százaléka mutat súlyos szorongást
➤ Krónikus fájdalom. A fájdalomküszöb csökkenése, túlérzékenység jellemző. A krónikus szervi eltérésekkel nem magyarázható fájdalmak 60 százaléka mögött depresszió húzódik meg, gyakori kísérője az étvágycsökkenés, a bizonytalan hasi fájdalmak
➤ Csökkent szexuális érdeklődés, funkciózavarok
➤ Csökkent munkaképesség érzése

Bármilyen súlyos is legyen egy depressziós periódus, általában elmondhatjuk, hogy a diagnózis felállításának feltétele a tünetek legalább két hetes fennállása. Fontos tényező továbbá, hogy a depressziós tünetek közül legalább öt fennálljon (ám ha valaki kevesebbtől is szenved, ne zárkózzunk el a kezelésétől) - ezek nem lehetnek gyógyszerszedés vagy más társbetegség következményei