Az evés nem mindig a tápanyag-utánpótlásról szól, de vannak esetek, amikor már annak is nagyon örülnénk. Az élelem utáni sóvárgás, az éhségérzet és az éhezés megtapasztalása három nagyon különböző dolog. Bemutatjuk őket - írja a Házipatika.com.
Mindenkire rájön időnként, hogy jó volna valamit bekapni. Ha lehet, akkor valami finomat. Mondjuk csokoládét. A vágyak és szükségletek kezelésének első lépése az, hogy meg tudjuk állapítani, mikor vagyunk valóban éhesek. Azaz fel kell ismerni a vágy, a sóvárgás és az éhség közötti különbséget. A sóvárgás, az epekedés az étel után abból fakad, hogy az agyunk emlékszik a jutalomra, amit a finomságok elfogyasztása okozott. Nem csokira vagy a fagyira vágyunk, hanem az élvezetre. Ezért alkalmas rá az evés, hogy oldja a stresszt, a depressziót, segítsen megbirkózni a magánnyal, a szomorúsággal vagy a szorongással. Az ilyen érzelmi szituációkban hajlamosak vagyunk túl sok magas kalóriatartalmú, édes, zsíros ételt fogyasztani.

Az étel utáni sóvárgás jellemzői:
➤ 1. általában finomságokra, például csokoládéra, édességekre, süteményekre vágyunk
➤ 2. gyakran negatív érzések váltják ki
➤ 3. az evéssel járó jó érzés vezet hozzá, de később bűnösnek érezzük magunkat
➤ 4. erősebb a terhesség és a menstruációs ciklus során
➤ 5. erősebb lehet, ha diétázunk, különösen, ha le kell mondanunk a kedvenc ételünkről
➤ 6. akkor is előfordulhat, ha nemrég fejeztük be az evést
➤ 7. idővel elmúlik.

Az éhség jellemzői:
➤ 1. általában akkor fordul elő, ha néhány órán át vagy még tovább nem ettünk
➤ 2. a gyomor korgásával, fejfájással vagy gyengeség érzésével járhat
➤ 3. nem múlik el idővel sem
➤ 4. nem csak egy adott élelmiszerre vonatkozik
➤ 5. kielégítő lehet egy egészséges snack vagy étkezés is.

Ha csak a vágy, a sóvárgás támad fel, a legjobb elvonni a figyelmünket. Hívjunk fel egy barátot, hallgassunk zenét, sétáljunk vagy kerékpározunk, olvassunk vagy írjunk. Ha negatív érzés okozza a vágyat, végezzünk pozitív önmegerősítő gyakorlatokat vagy fizikai munkát, menjünk edzésre, kezdjünk valamilyen szórakoztató tevékenységbe a hangulatunk javítása érdekében.

Az éhezés

A testünk oxigén nélkül körülbelül öt-tíz percig bírja ki, víz nélkül három-nyolc napig, de élelem nélkül akár hetven napot is kihúzhatunk. Ezt a fejlett fiziológiai ésanyagcserefolyamataink teszik lehetővé, amelyek arra törekszenek, hogy a testet, ameddig csak lehet, életben tartsák, ha nem férnénk hozzá élelmiszerhez. Ugyanakkor csak azért, mert egy ember éhezik, nem jelenti, hogy tehetetlen - írja a disabled-world.com.

Az éhezés az emberi élet fenntartásához szükséges energiabevitel súlyos hiánya. Ez az alultápláltság legszélsőségesebb formája. A tartós éhezés súlyos szervkárosodást és végül halált okozhat. Az éhezés alapvető oka az energiafelvétel és az energiafogyasztás közötti egyensúlyhiány, amit olyan tényezők okoznak, amelyek az egyén ellenőrzésén kívül esnek. A definíciója szerint az éhezés egy folyamat. Amikor az alacsony energiabevitel hosszan fennmarad, és amíg a víz rendelkezésre áll, a testünk különféle anyagcsere módokat használ. Azaz a meglévő erőforrásokat beosztja, és felkészül, hogy a tartalékokra hosszabb időn át szükség lesz. A testünk ad egy kis időt, hogy valamilyen ételre találjunk.

Az éhezés a tápanyagok elégtelen beviteléből fakad, vagy a szervezet nem képes a tápanyagokat megemészten, illetve felszívni. Ennek több oka lehet: betegség, anorexia, megfosztás (éheztetés) vagy tartós böjt. Az októl függetlenül az éhezés ugyanazt az utat járja be, amelynek három fázisa van. Az első két fázis eseményei még a diétázás vagy a böjtölés viszonylag rövid időszaka alatt is megtörténnek. A harmadik fázis csak hosszan tartó éhezés esetén következik be, és az ember halálával érhet véget.

Az első szakaszban a vércukorszintet a fehérjékből, a glikogénből és a zsírokból származó glükóz termelése tartja fenn. A második fázisban, amely több hétig tarthat, a zsírok jelentik a fő energiaforrást. A máj metabolizálja a zsírsavakat ketontestekké, amelyek energiaforrásként használhatók. Körülbelül egy hét böjt után az ember agya már ketontesteket, valamint glükózt használ fel energiaforrásként. Majd a szervezet a túléléshez nem alapvető fehérjéket éli fel elsőként.

Az éhezés harmadik fázisa akkor kezdődik, amikor a test zsírkészlete kimerült, és az emberi energia fő forrását már a fehérjék jelentik. Az izmok adják a szervezet legnagyobb fehérjeforrását, de gyorsan kimerülnek. E fázis végén a sejtfunkciókhoz nélkülözhetetlen fehérjék lebomlanak, és a sejtfunkció degenerálódik. A fogyás mellett az éhezés tünetei a következők: fásultság, magába fordulás, kedvetlenség, a betegségekre való fokozott érzékenység. Ez az oka, hogy kevés ember hal meg közvetlenül az éhezés miatt, mert a fertőző betegségek előbb elviszik.

Nem az éhezés okozza a halált

Az éhezés további jelei közé tartozik a pelyhes bőr, a hajszínváltozás, masszív ödéma az alsó végtagokban és a hasban, ami miatt az ember hasa feldagadtnak tűnik. Az éhezés folyamata során az emberi test élelmiszer-fogyasztási képessége is csökken. Az alacsony fehérjetartalmú, de nagy mennyiségű ételek gyakran nem fordíthatják vissza az éhezés folyamatát. Azok segítenek, amelyekben sok afehérjeés a kalória, illetve rendelkezésre állnak bennük ásványi anyagok és vitaminok is. Az éhezés folyamata dehidratációt is eredményez, amelyet szintén kezelni kell. A betegségek és a gyengeség a beavatkozás esetén is teremthetnek olyan helyzetet, amelyben nincs lehetőség a gyógyulásra.

Az éhezés elpusztítja az ember immunrendszerét, főként az ásványi anyagok és vitaminok rendkívüli hiánya miatt. Amikor a test kifogy az erőforrásaiból az éhezés végső stádiumában általában két jellegzetes betegség jelenik meg, a kwashiorkor és a marasmus.

A marasmus az extrém energiahiány miatt fordul elő, elsősorban a kevés bevitt kalória és fehérje miatt. A testtömeg veszélyesen alacsony szintre csökken, ilyenkor már gyakoriak a fertőzések. A kwashiorkor egy olyan betegség, amely a fehérje-energiahiányos gyermekeket érinti, és amely ödémát és megnagyobbodott zsírmájat okozhat, ami a kicsik hasának megnövekedését eredményezi. Ez azt az illúziót eredményezi, hogy az éhező gyermekek jól táplált.

Amikor az ember halála végül bekövetkezik, annak a leggyakoribb oka a szívritmuszavar vagy a szívinfarktus, amelyet az autofágia okozta szélsőséges szöveti lebomlás vagy súlyos elektrolit-egyensúlyhiány okoz. Az emberek halálra éhezhetnek mindössze három hét alatt, de a folyamat meghaladhatja akár a hetven napot is.